A belső bajkeverő

Lelkünkben sok szerepszemélyiség lakozik, támogatók és akadályozók egyaránt. Utóbbiak közül talán a legbosszantóbb a bajkeverő. Ő egy szabotőr, egy önsorsrontó spekuláns, aki kiváló érzékkel mindig a célvonal előtt gáncsol el. Nehogy már jó legyen neked! Mi hozza létre, és mi tartja fenn a belső bajkeverőt? Működési mechanizmusaiból kiindulva, miszerint folyton a vágyott siker, kiteljesedés, beteljesülés előtt kapcsolja be félelmeinket, késztet hibázásra, vagy menekülésre, mindenképpen valamilyen "nem érdemled meg" érzés állhat mögötte. Érdemtelennek pedig a bűnösöket tartjuk, tehát a belső bajkeverőnket valamilyen bűntudat szülte. És ameddig ez a bűntudat fennáll, addig a bűnösnek bűnhődnie kell, vagyis folyamatosan munkát adunk a bajkeverőnknek. Amikor úgy döntünk, elég volt az önszabotázsból, azt kell megkeresnünk, mi a bűntudat a lelkünkben. Mi az, amit nem bocsátottunk meg, nem másnak, hanem önmagunknak. Az önmegbocsátás az, amivel a belső bajkeverő nyugdíjazható.